A vadászaton használt fegyver egy Weatherby Mak V tok és zárfelhasználásával épített 7 mm STW kaliberű vadászfegyver,Lothar Walther 760 cm hosszú, bordázott csővel, GRS Varmint agyazással.A lövedék 168 gr Berger Classic Hunter, sebesség a csőtorkolatnál 945 m/s. Kiváncsi voltam a lövedék vadban történő viselkedésére, nem vadásztam még Berger vadász maggal. A pontossága fantasztikus, és a ballisztikai táblázat lepróbálásakor is hozta a számított értékeket, már csak a vadászati teszt maradt.

Az első helyszín egy debrecen környéki, jellegzetes alföldi vadászterület, lapos síkság, az őz csapatok számára megfelelő rejteket adó, alig észrevehető lapos részekkel. A jó fekete föld reggel még fagyos volt elég könnyen járható,délelőttre a teteje kiengedett és igazi csúszós – ragadős masszává alakult, a lőtt vadak kicipelése ezzel együtt lett egyre nehezebb.

A beiratkozás után egy próbalövést tettem egy 450 m re lerakott célra, minden rendben , a lövés a megfelelő helyen csapódott be. A nagy ellenség, a szél sajnos a vadászat teljes ideje alatt végig jelen volt, 1,5 – 3 m / s közötti értékeket mértem első nap.

Kiérve a területre, a legelső lövést 475 m re, a többit 300 – 550 m között tettem, a változó irányú és intenzitású szél miatt volt hibázás is, de minden meglőtt vad meglett.

Nagyon jó dolgom volt, két kísérőt kaptam, amíg az egyikőjük vezetett a másik hivatásos vadász bírálta a vadat és segített a távmérésben, ezért viszonylag gyorsan elvégezhettem a szükséges beállításokat, és lőhettem mielőtt túlságosan eltávolodtak volna. Jellemző módon az alapvetően a völgyekben, szélvédettebb helyeken tartózkodó őzek amint észrevették a mozgásunkat azonnal vagy felfutottak egy magaslatra – ugye a horizonton álló vadra nem lövünk, ezt már megtanulták - vagy egy következő völgybe bújtak el,pillanatok alatt lőtávon kívül kerülve.

A távoli lövések egyik sarkallatos pontja a vad bírálása,kedvezőtlen időjárási és látási viszonyok esetén már 300 -400 m is nehéz a biztos felismerés, ráadásul a nyugtalan vadak lassan de állandóan mozognak, változtatják a helyüket a csapaton belül.Ilyen esetben természetesen nem lőttünk, olyan szituációt kerestünk amikor biztosan a kiválasztott egyedet ejthetem el. A nap végére 7 őz esett, fáradt voltam de elégedett.

Másnap reggel folytatva a vadászatot nagyon jó fényviszonyok fogadtak, a szél felerősödótt , a délelőtt folyamán még három vadat lőttem,a legtávolabbi lövés 710 m volt. A lövedék ugyanolyan pontosnak bizonyult mint a lőtéren, de a hatékonysága nem volt tökéletes, csontot érve nagy roncsolt kimeneti nyílást hagyott, de tiszta lapocka mögötti találatnál csak belső vérzést okozott, már nem tudott elmenni de még élt a vad. Úgy tűnik hogy nem dolgozik szépen a puha vadban.

Akövetkező vadászat egy dimbes – dombos igazi vadászparadicsom,jól belátható szálerdőkkel és bőségesen ellátott vadetetőkkel, frissen esett 5 – 10 cm hóval. Dám tarvadra vadásztam profi kísérővel, aki szintén járatos a távlövészetben, és nagyon,,otthon van „ a szakmájában.

Tőle tudom hogy a dám szívós vad, méretéhez képest sokkal erősebb mint gondoltam volna. A területre kiérve hamar lövéshez jutottam, volt 360, 460, és 450 m lövés is. Természetesen a széllel itt is küzdeni kellett, de a 7 mm lövedék kiváló ballisztikai teljesítményének köszönhetően terítékre kerültek a célba vett tehenek és borjak. Próbáltam a fák között álló, ritkás bokrok mögé rejtőző vadra is rálőni, de beigazolódott a sejtésem, a nagy sebességű lövedék a vékonyabb ágakon is expandált, a céltávcsőben tökéletesen lehetett látni az elfröccsenő ág darabokat, természetesen a tehén sértetlenül távozott . A kimeneti és bemeneti nyílás vizsgálata során mára jó oldalát mutatta a Berger lövedék, a keményebb vadban sokkal hatékonyabban dolgozott mint az őzvadászaton, a kevésbé jól jelzett találat után is néhány méteren belül feküdt a vad.

Amásodik kimenetel során elromlott az idő, havazni kezdett és aszél is feltámadt amikor egy szemközti domboldal tisztásánfelfedeztünk néhány legelésző tarvadat. A távolság többszörimérés után is 760 m mutatott, a szél nálunk jobbról balrafújt, kb 2 m/s sebeséggel. A lövés után a vad bejelzett,elfeküdt, de látszott hogy a lövés hátracsúszott. Mikorodaértünk láttam hogy a szél itt enyhébb, de épp az ellenkezőirányból fúj, kicsit elvite a lövést, kellett a kegyelemlövésde mégis boldog voltam mert még nem lőttem vadat ilyen messziről.

A tapasztalatok alapján ez a lövedék a keményebb vadban dolgozik jobban, de fedett terepen nem javasolt mert nem ad vért, nehéz követni a nyomot , pedig jó lövésnél ott lesz a közelben a tetem.