Minden évben több és több magyar versenyző vett részt a megmérettetésen és minden évben volt dobogós helyezés, illetve a mezőny elejében szerepeltek a csapattagok. Az idei versenyre 400 körüli versenyző regisztrált, 2 nap alatt betelt a helyek kb 98 % a!! A magyar résztvevők száma több mint 30 volt, mi voltunk a lengyelek után a legnépesebb csapat.

A regisztráció után elindult az utazás megszervezése, a szállások lefoglalása, az előző évek tapasztalata alapján logikusnak tűnt, hogy egy nagy 52 fős busszal utazzunk, elkerülve ezzel a fárasztó vezetést, ami főleg a visszaúton megterhelő, hisz délután 4 órai indulással számolva, ideális estben is éjjel 1 óra körül tudunk hazaérni.Ezt a munkát Kotroczó Bea vette a nyakába és kezelte a sok ember sok problémáját, ezúton is nagyon köszönöm önzetlen munkáját, és türelmét.

Az indulás napja április 21, csütörtök, kicsit késve indultunk, és a vége az lett hogy éjjel 1 körül értünk a szálláshelyünkre. Ez megint csak hasznos tapasztalat lehet a jövőre nézve, tehát korai indulás és megfelelő utazási sebesség ( ez egy fricska a buszt vezető Sanyi barátunknak ) mindenféleképp kell ahhoz hogy egy 900 km,. Nagyrészt autópályán haladó út ne 16 órát tartson.Péntek reggel gyakorlási lehetőség volt biztosítva, tehát a másnapi versennyel teljesen megegyező forgatókönyv szerint lebonyolított belövés volt, 300, 600, 800 m en, az 1075 m távra viszont nem volt gyakorlás.

Már a belövés során kiderült hogy vannak különbségek a ballisztikában az otthoni és a lengyel pályán, ez minden évben így van, aztán szerepelni mindig az szerepel jól aki a beállításait össze tudja hangolni az adott lőtéri és környezeti viszonyokkal.A résztvevők nagy részénél nem nagyon vannak technikai különbségek, szinte mindenki top épített és gyári fegyverekkel, prémium optikákkal indult, inkább az döntött hogy az adott napon mennyire bírt koncentráltan, a változó körülményekre azonnal reagálva korrigálni a beállításain és így lőni. Természetesen a rutin nagyon sokat számít, illetve egy érdekes megjegyzés még ide kívánkozik, sokszor a rutin diktálta döntések miatt sikerül valami rosszabbul mint az elvárható.

Mire gondolok : ezen a versenyen is jellemző volt hogy a kilőtt lövedék a levegőben haladása során többször is teljesen ellenkező irányú szél hatásainak volt kitéve. Változó irányú, változó intenzitású széllökések, plusz a nagy kedvenc a mirázs, a meleg levegő áramlása miatt keletkező optikai fénytörés boldogította most is a lövészeket. A rutinos versenyző állandóan lesi ezeket a részleteket, a becsapódás során felszálló port merre viszi és milyen erősen a szél, a táblák értékelésére a célokhoz kimenő autók által felvert por merre szál, a szomszéd lövészek lövései hova csapódnak stb, stb. és ezekre próbál a meglévő tapasztalatai alapján reagálni. Aztán ez eredményezheti azt is hogy az állandó célpont áthelyezés miatt össze vissza mennek a lövések a táblában, a különböző hatások ugyanis kiegyenlítik egymást és a korrekciók teljesen feleslegesek, csak szétszórják a lövéseket.. A látott változásokkal nem foglalkozó, de jó ballisztikai beállításokat használó, kevésbé rutinos versenyző pedig kivalló eredményt is elérhet, nem hagyva magát félrevezetni a környezet játékai által.

                                                                       (Felkészülési verseny Senica)

Szombat reggel már az éles versenyben, az előző napival szinte teljesen azonos körülmények fogadták a résztvevőket. Ez jó és rossz is volt egyszerre, megmaradt az állandóan változó szél, a néha borult ég, néha ragyogó napsütés, cseperkélő eső, mindez óránként akár többször is várakozva. 300 m en kezdtünk itt azért lehetett látni a lövéseket a táblában,de a kiélezett verseny miatt nem nagyon fért bele a hibázás, 80 pontnál kevesebbet nem volt szabad lőni annak aki az elejében akart végezni. A mieink közül többen is 90 pont fölött lőttek, de szinte mindenki 80 pont fölött, sajnos én már itt kiestem a jó helyezésért vívott küzdelemből, csak 9 lövés volt a táblában, volt egy gyanús lövésnyom ami akár lehetett dupla, de nem volt kaliberező így maradt a 9 lövés és elszálltak az esélyeim.

A 600 m távot kora délután lőttük, és már itt kitűnt, hogy a magyarok valamit jól csinálnak, a nem végleges feldolgozás mellett kirakott eredménylistán, tactikai standard kategóriában az első 20 ban 10 magyar, volt!!!, a tactikal magnum kategóriában az első helyezett szintén magyar!, openben is nagyon jó helyen álltunk. Na, volt is fejvakarás, meg izgulás hogy mi lesz tovább, a 800 m az a táv ami nagyon megrostálja a résztvevőket és nagyot lehet nyerni de veszíteni is.

Miután mindenki meglőtte a mieink közül a 800 métert, az már szinte biztosra vehető volt, hogy Dr Kovács Árpi standardban és Szikszay Tomi magnumban akkora előnnyel vezet, hogy nem lehet befogni őket. A standardban Boros Attila sokáig a harmadik helyen, Gál Tomi a 4 helyen szerepelt, ők a végén hátrébb csúsztak, de így is Attila az 5, Tomi a 6 helyen végzett, és mivel Árpi és Tomi csapattársak, megnyerték a csapat összetett versenyt is!!!.Taroltak a magyarok, de még volt a másnapi 1075 m, ahol remélhettünk még valami jó eredményt az eddigi teljesítmény alapján.

Az első squad ok eredményei elmaradtak a várttól, sokan a táblában sem voltak, a rövid csövű.308 puskával nem sok esélyt láttam egy jó eredményre. Az előző napi gyenge szereplést kielemezve és végiggondolva egyértelmű volt hogy a pénteken kapkodva 100 ról 300 átállított nulla okozott jó nagy katyvaszt az addig kitűnően működő ballisztikámban, az oldal állítást mindig jól eltaláltam, a szóráskép is megfelelő, de hol magasabb voltam 0,75 MOA val, hol alacsonyabb, és ez pont elég hogy 80 átlag helyett 30 -40 pontot szedjek össze távonként.

Mivel nem volt megbízható támpontom, az előző napi 800 m es beállításokhoz próbáltam számolni, és a program kiadta hogy 43,5 Moa val kell lőnöm az 1075 métert. Itthon megnéztem és 40 MOA tudtam beletekerni a céltávcsövem magasságállító tornyába,, de mivel elállítottam a nullámat, most csak 38,75 MOA tudtam állítani, és ezzel csak a lőállásban szembesültem, a lövészet megkezdése előtt. Nem voltam biztos, hogy a távcsövem szálkeresztjének osztásai adott nagyításon mennyit jelentenek, ezért inkább átszámoltam cm be, ez kijött kb 140 cm re, ennyivel kellett volna a tervezett becsapódási pont fölé céloznom.

Okulva az előbbi nap tanulságaiból,csak 90 cm céloztam fölé, és a mirázst ami hol jobbról balra, hol balról jobbra mozgott csak minimálisan korrigálva gyorsan ellőttem a 10 lövést.Kicsit fásultan mentem a sátorhoz ahol kiadták az eredményeket és örömmel láttam hogy mind a tíz lövésem a táblán van, 51 pontot lőttem, ami a standard kategóriában nagyon jónak tűnt. Itt is előállt az előző napihoz hasonló helyzet, standardban Majoros Miklóssal az 1 és 2 helyen voltunk de a végén egy lengyel versenyző 52 pontot lőtt, így ő nyert, 51 ponttal második lettem, 43 ponttal Miklós lett a harmadik, de a fontos hogy háromból kettő megint magyar a dobogón! A szokásos tombola sorsolás, eredmény hirdetés után fáradtan, de büszkén indultunk haza, ismét egy sikeres külföldi szereplést tudhatnak maguk mögött a magyar hosszútávlövészek.

                                                             2016 LONG SHOT EREDMÉNYEK ITT!

Gratulálok minden magyar résztvevőnek, és remélem, jövőre ismét együtt bizonyíthatjuk be a világnak, hogy ezeken a versenyeken továbbra is számolni kell velünk.